Rózsák szaporítása

hirdetes

Rózsák szaporítása
Nincs is annál szívet melengetőbb, mikor egy-egy kedves növényünkből új példányokat tudunk készíteni. A virágok királynőjeként tisztelt rózsák pedig valószínűleg sokak kedvencei, lássuk hát, hogyan tudjuk őket könnyedén reprodukálni.

Magvetés: A rózsák magvetése februárban történjen, szaporító ládába, üveg alá. Az üveglap azért szükséges, hogy a megfelelő páratartalmat biztosítani tudjuk a magok számára. A magvetés közege lehetőleg steril, laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, aprómorzsás és sima felületű legyen. Keverjünk a magágy földjébe egy kis perlitet, ez javítani fogja a talaj vízháztartását. Vízben való csíráztatáskor egy műanyag vagy üveg tálkába vizet engedünk, majd ebbe szórjuk a magokat és meleg fényben gazdag helyre rakjuk. Ennél a módszernél 3-5-7 nap elteltével jól látható az életképes kicsírázott mag, amely általában lesüllyed a tálka aljára. Tasakos módszernél a magokat nedves papírzsebkendőbe, tea filterbe vagy vattába csomagoljuk, majd egy nejlon zacskóba helyezzük és így tartjuk vagy rakjuk akár a hűtőszekrénybe (hideghatás biztosítása miatt) a csírázás alatt. A csírázási optimális hőmérséklet 22-24 fok legyen. Ügyeljünk arra, hogy a csírázási időszak alatt a föld mindig nedves legyen, de sohase tocsogjon a vízben. A fejlődő palántákat először áttűzdeljük 6×6-os cserepekbe, majd a kiültetés májusban történjen. Ezen kívül a rózsákat lehet szemzéssel, bujtással és dugványozással is szaporítani tavasszal, a dugványok kiültetése ősszel vagy tavasszal.

1. ábra: A T-szemzés menete

Szemzés: A nehezen gyökeresedő rózsáknál alkalmazott módszer, a szemzés és az oltás. Szemzésre csak olyan hajtások jók, melyen a virág már elnyílott. Ezekből a hajtásokból vágjunk, de ne túl hosszút (10-15 cm-set), mert a hajtás alján lévő szemek még nem elég fejlettek. Először is kibontjuk az alany gyökérnyakát, letöröljük a földet róla, a gyökérnyakba T alakban bevágást készítünk, a szemzőkéssel felhajtjuk a T szárait. A nemes részen kivágjuk a szemet, az ujjunkkal kipattintjuk a fás részt, és a szempajzsot betoljuk a T alá. A végén kötéssel rögzítjük a T-szemzést, majd az ebből létrejövő új hajtásokat tovább nevelgetjük.

2. ábra: Bujtás során a szár legyökeresedik

Bujtás: Az anyanövényről egy szép egészséges, hosszú hajtást lehúzunk a földre, és az elkészített gödörbe fektetjük a növényt, hogy a hajtás csúcsa kifelé álljon. Ha szükséges, rögzítjük valamilyen nehezékkel, és rendszeresen öntözzük, hogy nehogy kiszáradjon a talaj, mert akkor az új példány nem fog gyökeret ereszteni. A bujtást tavasztól nyár végéig bármikor elvégezhetjük!

3. ábra: Fás dugványok gyökereztetés után

Dugványozás: Olyan rózsahajtásból, amely csúcsán már nyílott virág, készítsünk kb. 20–25 cm hosszúságú csúcsdugványt, mégpedig úgy, hogy a hajtás végéből levágott dugványon 10–15 cm-es levéltelen hajtásrész legyen. Az így elkészített dugványt homokos, tápdús és jól átnedvesített földet tartalmazó cserépbe ültetjük, majd a cserepet félárnyékos helyre tegyük, ahol lehetőleg egyenletes hőmérsékletet és talajnedvességet tudunk biztosítani. Legjobb, ha a talajba süllyesztjük. Körülbelül 6 hét múlva az üvegtakarást levehetjük (a párologtatás miatt kell rá tenni üveglapot), körülbelül ennyi idő alatt már megindult a gyökérképződés, majd ez követően a hajtásnövekedés is. Őszre a dugványok már annyira megerősödnek, hogy ki lehet őket ültetni a szabad földbe, de addig folyamatosan és rendszeresen öntözzük őket. A dugvánnyal szaporított rózsákat télre különösen be kell takargatni, mert gyökérzetük még nem biztos, hogy elég fejlett ahhoz, hogy egy erősebb fagyot túléljen.

 

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..