Virágzik a Szerelemvirág!

hirdetes

Virágzik a Szerelemvirág! Kékliliomnak és Afrikai szerelemvirágnak is nevezett Agapanthus africanus minden kerttulajdonos álma, ugyanis gyönyörű mélykék, egy száron csúcsosodó virágzatában pont most, augusztusban gyönyörködhetünk. Nem csak impozáns virága, hanem húsos, ívelten visszahajló levele miatt is sokak kedvence, ráadásul csak egyszer kell a magvetéssel bíbelődnünk, mert utána gyöktörzsről szépen tovább szaporítható. Mivel Dél – Afrikából került be először Európába, majd hazánkba, ezért az afrikai viszonyoknak megfelelően kell őt tartani (de nehogy a sivatagi körülményekre gondoljunk, hanem a kontinens déli oldalán fekvő Madeira szigetek körülményeire). Sokáig és dúsan virágzik, így hálálja meg nekünk az egész éves gondoskodásunkat irányába.

 

Ha először magokat sikerül beszereznünk, akkor januártól márciusig bármikor elvethetjük őket, de természetesen fóliában vagy inkább szobában csíráztassunk, ugyanis minimum 20-25 fokra szükségük van a magoknak a kikeléshez, de még így is nem ritka, hogy akár 1 hónapot is kell várnunk a nagy áttörésre. A magról nevelt példányok csak a 4. évben virágoznak először. Sokkal célszerűbb a már felnőtt növényt tőosztással szaporítani, ezzel csak az a baj, hogy ha az anyanövény beteg, akkor a tősarja is az lesz. Ha azonban gyönyörű színű és kellően egészséges virágunk van, akkor virágzás után (augusztusban) óvatosan rázzuk le a gyökérzetről a földet, majd éles késsel válasszuk le a sarjakat, hogy a rizómák ne sérüljenek. Ezután helyezzük korának megfelelő cserépbe. Ne tegyük egyből túl nagy dézsába a még fiatal növényeket, mer akkor nem fog nekünk virágozni, hiszen a gyökérképzéssel lesz elfoglalva a növény.

Sajnos véletlenül sem télálló ez a szépséges szerelemvirág, így tök felesleges kiültetni a kertünkbe, helyezzük inkább dézsába, hogy könnyebben mozgatható legyen. A téli időszakban tegyük világos, fagymentes helyre, ami 6 foknál nem melegebb. Tehát a fűtött szobát felejtsük el gyorsan, ellenben a verandán vagy hűvös előszobában szépen át tud telelni a hosszú, lándzsás leveleivel, amik tél során is szeretnének fotoszintetizálni. Hiába kell neki a teljes fényáradat, mégsem szabad túlöntözni, ugyanis a levelei ellenére ő ilyenkor téli álmot alszik, vagyis pihen. Ha nagyon melegen van tartva, vagy sokat van a tél során öntözve, akkor beindulnak az élettani folyamatai és megpróbál hamarabb virágozni, aminek az lesz az eredménye, hogy sem virág nem lesz rajta a következő évben, de még csak nőni sem fog.

Májustól már ki szabad tenni a szabadba a friss levegőre, viszont akklimatizálódnia kell, így tilos egyből a tűző napra kihelyezni, eleinte inkább árnyékba, majd félárnyékba, és csak nyár közepétől tegyük teljes napfényre őt. Nyáron gazdag vízellátást igényel, e nélkül nem hoz virágzatot. Virágzás kezdetekor, ami május végétől várható, már szereti, ha tápoldattal is ellátják, heti egy-két alkalommal az öntözővízhez adagolva. Tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajba ültessük, és ügyeljünk a pangó víz elkerülésére, amely felgyűlhet a tálkájában, mert a gyökerei rothadással válaszolnak gondatlanságunkra. Ne nagyon ültetgessük át, pláne nem szabad minden évben, elég érzékenyen érinti, bőven elég akkor, ha már a gyökerei feszítik a cserepet, s akkor is csak egy számmal nagyobba telepítsük át. Szerencsére nem nagyon betegszik meg és a kártevők közül is csak a levéltetvek és a gyapjastetvek jelenhetnek meg rajta. Virágzás után törjük ki a virágkocsányt a szárból, nem kell, hogy magtermésre fordítsa feleslegesen az energiáját!

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

 

 

3 hozzászólás

  1. A holdmaptár tévesen a 33-as helyett 08.10-én a 32-es lett elkűldve.

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..