Szaporítási technikák a kertészetben

hirdetes

Manapság a kertészeti kultúrákban rengetegféle képen lehet szaporítani meglévő növényállományunkat. A faiskolai termesztés például alkalmazott szaporítás biológia. Míg a szaporodás maga egy természetes folyamat, amikor a növény önmagához hasonló utódokat hoz létre, addig a szaporítás egy emberi tevékenység, amikor a szaporodási és regenerációs folyamatok hasznosításával új utódok jönnek létre.

  1. Ivaros szaporítás jelentősége

Az ivaros szaporítás alapja a MAG. Vagyis a magvetés maga egy ivaros szaporítási módszer. Aki ezt a módszert választja, annak tudnia kell, hogy csakis csírázó képes magokkal érhet el eredményeket, ezért olyan helyről kellé beszerezni, ahol biztonságos körülmények között állítják elő (ellenőrzött, kijelölt állományokból szerezzük be vagy az otthon begyűjtött magok is ebbe a kategóriába tartoznak). Ám nem csupán be kell szerezni a kívánt tulajdonságokkal rendelkező magokat, ezeket kezelni is tudnia kell egy jó kertésznek, például a magvetés után optimális környezeti feltételeket kell biztosítani a csírázáshoz és a keléshez. A magvetés előnye, hogy a legolcsóbb tömegszaporítási módszer, különleges berendezéseket nem igényel és a szaporító anyag kezelése illetve tárolása igen egyszerű.

 

  1. Ivartalan szaporítás jelentősége

A vegetatív úton történő szaporítások alapja az anyanövény vegetatív szerve (levele, szára, gyökere), illetve annak szövetei, sejtjei. Előnye, hogy ha van egy értékes egyedünk, akkor képesek leszünk sokszorosítani, ráadásul vannak mag nélküli fajták, ezeket csak ezekkel a módszerrel tudjuk fenntartani. Hátránya, hogy ha véletlenül vírusos vagy beteg a növény, az az utódban is meg fog jelenni!

  • Autovegetatív módszerek:
    • dugványozás (Fás- és hajtásdugványok, zölddugvány, félfás dugvány, gyökérdugványok)
    • bujtás (feltöltéses bujtás, vesszőfektetés, fejbujtás, porbujtás, hullámos bujtás, légbujtás)
    • sarj leválasztás (pl. kövirózsánál)
    • indanövények leválasztása (szamócánál)
    • tőosztás (Pl. nősziromnál)

  • Xenovegetatív módszerek:
    • Oltás (fás oltványok alkalmazása gyümölcsfák, illetve szőlő esetében) Ide tartozik többek között a párosítás, lapozás, ékoltás, héj alá oltás és egyéb speciális oltások.
    • Szemzés: a szemzés nem más, mint egy egyrügyes oltás, amikor a rügy kisebb- nagyobb fás részt tartalmazó rügyalappal (szempajzs) kerül az alanyon ejtett metszlapra.

Akármelyik szaporítási módszert választjuk, mindenképpen célunk az egészséges növényutódok létrehozása. Akinek nincs kertje, annak mindenképen érdemes a magvetés gyönyörűségével próbálkoznia, hamar sikereket lehet elérni egy kis odafigyeléssel! Kerttel rendelkezőknek már inkább a vegetatív szaporítások valamelyikét ajánlom próbálkozásra, ugyanis izgalmasabb a végkimenetele, mint a magvetésnek.

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

 

 

4 hozzászólás

  1. A főcím alatti képen lévő Sansevieria trifasciata dugványokból hiába dugványozták a sárga szélű fajtát, csak a zöld része fog kihajtani. 🙁

  2. Tényleg? Ezt nem is tudtam! Szakmabeli vagy vagy a tapasztalat??

  3. Én (Zsálek Sándor) most regisztráltam nagyon sok hasznos dolgot találtam remélem a jövőbe segítségemre lesz a kertészkedésben.

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..