Napjainkban a kertészeti kultúrában igen sok lehetőség van a meglévő növényállományt szaporítani. Míg maga a szaporodás egy természetes folyamat, ilyenkor ugyanis a növény saját maga hozza az utódokat, addig a szaporítás egy beavatkozási tevékenység, amikor az ember maga irányítja a folyamatokat. Ezzel új növények jönnek létre.

Ebben a cikkben olyan szaporítási technikákat mutatunk be, amit bárki alkalmazhat a kertészetben.

Szaporítási technikák a kertészetben

Manapság rengeteg lehetőség van arra, hogy a növényeket valamilyen formában tovább szaporítsuk. A technológia nem újkeletű, hiszen már régen is alkalmazták ezeket annak érdekében, hogy az egyes fajtákból több legyen a ház körül. A szaporítási technikák a kertészetben tehát nem számítanak új tevékenységnek, viszont most kerültek igazán előtérbe. 

Az ivaros szaporítás

Amikor ivaros szaporításban gondolkodunk, akkor ne feledjük, hogy mindennek az alapja a MAG, tehát maga a magvetés is egy ivaros technika. Aki ezt választja, annak tisztában kell lennie azzal, hogy itt kizárólag a csírázásra képes magokkal lehet eredményt elérni. Nem árt tehát olyan helyről beszerezni azokat, ahol biztonságos körülmények között kerülnek előállításra. Meglepő lehet, de ide tartoznak az otthon begyűjtött magok is. 

Viszont nemcsak megvenni kell őket, hanem jól kezelni is. Egy kertésznek tisztában kell lennie azzal, hogy a magvetés után fontos az optimális környezeti feltételek megteremtése. Enélkül sem csírázni, sem kikelni nem fognak azok a magok. A technika előnye, hogy ez a legolcsóbbnak tekinthető tömegszaporítási módszer. Nem kell hozzá semmilyen különleges berendezés, valamint magának a magoknak a tárolása is egyszerű.

Ivartalan szaporítási módszer

A másik lehetőség, hogy a szaporítás vegetatív úton történik. Ilyenkor egy értékes egyed segítségével képesek lehetünk sokszorosítani az adott fajtát. Vannak olyanok, amelyek mag nélküliek, ezeket kizárólag ezzel lehet fenntartani és tovább vinni. Egyetlen hátránya, ha az adott fajta beteg vagy vírusos lesz, akkor az az utódban is megjelenik. 

Ilyen módszer a dugványozás, a bujtás, a sarj leválasztás, valamint a tőosztás és az indanövények leválasztása. A dugványozásra a fás- és hajtásdugványok, a zölddugványok, illetve a félfás dugványok esetében van szükség. A bujtás lehet feltöltéses, vesszőfektetéses, felbujtás, porbujtás, légbujtás, esetleg hullámos bujtás. A sarj leválasztására a kövirózsánál lehet szükség, míg az indanövények leválasztása a szamóca kapcsán jöhet szóba. 

Xenovegetatív módszerek

Ejtsünk egy pár szót az oltásról és a szemzésről. Előbbi a fás oltványok alkalmazására szolgál, de a szőlő kapcsán is ezt alkalmazzák. Ide tartozik mind a párosítás, mind a lapozás, mind az ékoltás, de még az egyéb speciális oltások is. A szemzés pedig nem más, mint egy egyrügyes oltás. Ilyenkor a kisebb vagy nagyobb fás részt tartalmazó szempjazs megy az alanyon ejtett metszlapra. 

Összegezve

Manapság tehát van pár szaporítási technika a kertészetben, amit alkalmazni lehet az egyes növényeken. Reméljük, hogy most már tisztább képet kaptál a folyamatokról és azok jelentéséről.