Takarjunk lomblevéllel!

hirdetes

Minden valamire való kezdő- és profi kertész tudja, hogy vannak bizony kertünknek olyan növényei, amelyek bár évek óta a helyükön díszelegnek (ezáltal ki vannak véglegesen ültetve), mégsem tolerálják a téli fagyos időszakot, képesek részlegesen vagy teljesen visszafagyni, mire az első tavaszi napsugarak felmelegítenék a talajt. Közéjük tartoznak többek között a rózsák, pampafüvek, télálló fuksziák, de ily módon védhetjük meg például a szabadban hagyott dézsás növényeinket is, amelyek gyökere könnyen elfagyhat a vékony rétegű talajtakaró alatt, amely körülveszi őt a cserepekben. Természetesen az ő esetükben ne lombozattal takarjunk (egyrészt igénytelenül néz ki, másrészt elfújja az első szél), hanem buborékfóliával vagy hullámpapírral alaposan tekerjük körbe őket, a cserép tetejére pedig fátyolfóliát helyezzünk. Vastag takaróanyagot igényelnek a húsos gyökerű dísznövényeink is, mint például a magnólia, a tulipánfa, a fagyérzékeny hortenzia vagy a pünkösdirózsa.

Fontos, hogy nem csupán a lehullott levélzettel szigetelhetünk, hanem különböző anyagokkal is, úgy mint mulccsal (fakéreg), farosttal, kéregzúzalékkal, fűrészporral, sőt, földdel is! A téli mulcsot kb. 5-10cm vastag rétegben helyezzük a növény köré, legalább a tövétől számított 50cm-s átmérőjű körívben. Amennyiben földdel dolgozunk, úgy ügyeljünk arra, hogy nehogy az adott növény körül ássuk fel a talajt, hiszen ebben az esetben nagyon könnyen sérülhetnek annak gyökerei, hanem a kert egyéb területeiről hordjuk a növény tövéhez a megfelelő mennyiségű földanyagot.

Amennyiben ősszel ültettük el örökzöldjeinket (például egy szép tujasort), úgy ne feledkezzünk meg róluk sem, az ő gyökereik még nem tudnak ennyi idő alatt megfelelően begyökeresedni a talajba, így amellett hogy fagymentes napokon rendszeresen megöntözzük őket, úgy ősz végén ne restelljük tövüket betakarni (mulccsal a legoptimálisabb).

A meleg lombtakaró nem csupán szeretett növényeinket védi meg a fagyos éjszakáktól, hanem egy biztonságos menedéket is ad a hasznos talajlakó élőlények számára (giliszták, atkák, hasznos rovarok, gombák, mikroorganizmusok). Azokat a leveleket, amelyeket nem használunk fel takarás céljára, azokat se zsákoljuk be, pláne ne égessük el, hanem ehelyett komposztáljunk a ház sarkában, ezáltal megfelelő szerves anyagot is biztosítunk a következő évben a kert összes növénye számára.

Még egy fontos dolog! Számít, hogy milyen levéllel takarunk. Közismert például, hogy a diófának a levele rengeteg juglont (innen a neve: Juglans regia) tartalmaz, amely csírázás gátló hatású, ezeket a leveleket inkább a komposztálóba helyezzük külön, pár hónap múlva bekerülhet a többi komposztált növényi rész közé. A tölgyfa és a bükkfa levelei savanyítják a talajt, ezekkel is óvatosan garázdálkodjunk. Ezek után már csak arra ügyeljünk, hogy a növények tövét ne csak levélzettel takarjuk, legyen közte mindig kellő mennyiségű ágacska vagy gally, hogy az egész kompozíció szellősebb legyen, ezáltal elkerüljük a levelek korai elkorhadásának veszélyét!

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

 

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..