A szőlő metszése

hirdetes

Még egészen gyerek voltam, amikor nagyapám egy téli reggelen a kertbe hívott, hogy mutasson valami érdekeset. Megállt a szőlőtőkék mellett, kezében egy metszőollóval, s megkérdezte tőlem, mit gondolok, szabad e ilyen zimankóban megvágni egy növényt? Természetesen nemet mondtam, mert akkora már megtanította, hogy metszeni csak tél végén szoktunk. Ám ekkor meglepődve hallottam, hogy bizony a szőlővel más a helyzet. Azt bizony január végén, február elején kell megmetszeni, hogy elegendő ideje legyen a megmaradt rügyeknek energiát gyűjteniük az egész éves munkájukhoz, ugyanis a tőkén maradt pár rügynek a dolga lesz az egész tőke ellátása az ősz során gyümölccsel.
A szőlő maga eredetileg egy kúszó liánféle volt, mostani formáját az emberi kéz alakításának köszönheti. Vesszője a rügyből fejlődő egyéves megfásodott hajtás, amin megvastagodott szárcsomókat (nóduszokat) találunk, s 2 ilyen csomó közötti részt ízköznek nevezünk. A megvastagodott vesszőkön található világos rügyekből lesz a következő év egyéves hajtása, amelyeken be fognak érni a szőlőfürtjeink. Ezért ezeket a rügyeket kell elsősorban „ráncba szednünk”, azaz megfelelő módon megritkítanunk ahhoz, hogy ősszel örömmel forduljunk szőlőtőkéink irányába egy hatalmas tállal, amibe természetesen a gyümölcsöket szedjük.

 

Három  féle metszésmód közül választhatunk, mielőtt nekiesünk a metszőollóval szőlőnknek:

 

  1. Rövidcsapos metszés: Rövidcsap az a vessző, amelyen csak 1-2 rügyet hagyunk (a vessző alapjától számítva, természetesen), a felette lévő részt lemetsszük. Ez a metszésmód azért ideális, mert lassítja a tőkerészek felkopaszodását.
  2. Hosszúcsapos metszés: Hosszúcsap az a vessző, amelyen 3-5 rügyet hagyunk. Ez kissé nagyobb tőketerhelést jelent ugyan (több hajtáson több termés, de energetikailag kevesebb energia jut 1 szőlőfürtre).
  3. Szálvesszős váltómetszés: Amikor az előző évi vesszőn 6-8 rügyet hagyunk (apró fürtű fajtáknál javasolt elsősorban). Mivel ennyi rügyet hagyunk rajta, ezekből mind hajtás lesz, év végére nagyon összekuszálódhatnak, ezért folyamatosan kötözzük őket az év során, s következő évben váltsunk rövidcsapos metszésre.

 

Figyeljünk arra, hogy mindig éles metszőollóval dolgozzunk, s a rügyek fölött 1cm-re vágjuk el a vesszőt átellenes irányban, természetesen 2 nódusz között. A legfontosabb a termőegyensúly fenntartása, ezért én azt szoktam javasolni, hogy az egyik vesszőn rövidcsapos metszést alkalmazzunk, azaz 1-2 rügyet hagyjunk rajta, a másik vesszőn pedig hosszúcsapos metszést (3-5 rüggyel). A következő évben pedig csere! A megbetegedett, elszáradt vagy elfagyott vesszőket tőből távolítsuk el, ezeket gyűjtsük össze (ezt nevezik venyigének), majd kiszárítva elégethetjük (kiváló begyújtós kályhába) esetleg elkomposztálhatjuk. A szőlőt minden esetben permetezzük le tavaszi lemosó permettel a metszést követően, hogy a nyílt sebekbe semmiképpen se juthassanak be kórokozók gomba spórái vagy baktériumok.

 

Nem kell manapság már számolnunk a legveszedelmesebb szőlő kártevővel, a filoxérával, vagy más néven gyökértetűvel, ugyanis rájöttek, hogy ha amerikai eredetű vadszőlőre oltják a nemeseket, akkor ez a kis dög nem támadja meg még a kötött talajon sem a szőlőt. Illetőleg a homokos talajban nem él meg a tetű, ezért a másik megoldás az Alföld homoktalajaira telepíteni a tőkéket.

 

 

Bordás Melinda
„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..