Pozsgások – Hogyan készítsünk hangulatos tálkertet?

hirdetes

Pozsgások? Csodálatos színek és formák! Haladó lelkes kertészek számára nagyszerű hobbi lehet a különböző stílusú, hangulatú tálkertek kialakítása. Érdemes kicsi, tömzsi, mutatós növényekből összeállítani tálunkat. Az alapszabály az, hogy hasonló habitusú, hasonló igényű növények csoportjait hozzuk össze, hogy a nevelésük, kezelésük egyszerűbb legyen. Érdemes szukkulens, pozsgás vagy kaktuszcsoportokat kialakítanunk, lássuk, melyiket hogyan érdemes. Gondosan válasszuk ki a hozzávalókat, hogy igényes, ízléses tájképi hatást érhessünk el.

Szukkulensek esetében figyeljünk arra, hogy lapos tálkát válasszunk, ugyanis gyökérzetük nem hatol mélyre, inkább talajszinten szerteágazó. Mivel számukra igen fontos a tökéletes vízelvezetés (pangó vízben megfullad a gyökerük), ezért a tálka alján mindig legyenek lukak vagy a tálka legaljára szórjunk agyagkavicsokat, így elkerülhetjük a felesleges vízmegtartást. Tőzeg alapú földkeveréket használjunk az égetett vagy mázas, lapos cseréptálba. A növények elrendezésekor ügyeljünk a harmóniára, hátra vagy középre kerüljenek a fatermetű szukkulensek (pl. Crassula argentea, Crassula perforata, Aeonium arboreum), előre pedig a kisebb (Echeveria sp.), laposabb (Aeonium tabuliforme) vagy kúszó példányok (Ceropegia sp., Sedum morganianum, Sedum sieboldii). Kerüljük a zsúfoltságot. Hangulatossá tehetjük azáltal, hogy köveket helyezünk a növények közé, melyeket később (amikor már terebélyesebbek a növényeink) kivehetünk.

Kaktusztálakat hasonlóképen rendezhetünk el. Esetükben arra ügyeljünk, hogy kétféle kaktusz létezik: a sivatagi és az erdei kaktuszok. Az elsőre jó példa pl. a legtöbb sivatagi tövises kaktusz, akik a lehető legtöbb napfényt igénylik, így délre néző ablakba tegyük őket, s pihenőidőszakukban (okt. vége – márc. eleje) szinte öntözést nem is igényelnek. Belőlük érdemes külön összeállítani tálakat, hogy egy helyen legyenek. Nyáron, ha van rá lehetőségünk, tegyük ki őket a friss levegőre. Lapos tálkába helyezzük őket is, mert gyökerük nem nyúlik mélyen a talajba. Lukas tálat vagy a tál aljára porózus anyagot töltsünk, hogy vízelvezetésük meg legyen oldva (gyökereik ne rothadhassanak el). Kezdetnek töltsük meg a tál alját kb. 3cm vastagon kaviccsal, majd erre 3cm vastagon szórjunk durva homok és virágföld 1:2-es arányú keverékét. Helyezzük a kis növényeket a tálkába (érdemes kesztyűben dolgozni, vagy csomagoló anyaggal kiemelni az előző cserepéből a növényeket. Mivel a növényeket körülvevő föld gyakran nem csak csúnya, de morzsalékos szerkezete miatt könnyen koszol a lakásban, megoldás lehet, ha színes kőzúzalékot vagy apró kagylókat helyezünk a növények köré, mintegy beterítve az egész tálat. Ezzel rekonstruálhatjuk a kaktuszok eredeti élőhelyén uralkodó száraz vagy félszáraz sivatagi klímát.

A másik csoportba tartozó erdei kaktuszok (más néven dzsungel kaktuszok) Amerika erdős vidékein őshonosak, ott is fán laknak (epifitonok). Ide tartozik pl. a karácsonyi kaktusz (Zygocactus truncatus), a húsvéti kaktusz (Schlumbergera gaertneri) és a korbácskaktusz (Aporocactus flagelliformis). Ne tegyük őket egy tálkába a sivatagi kaktuszokkal, ugyanis ők inkább a keleti fekvésű ablakokat szeretik, télen is szükségük van öntözésre és tápoldatozásra, hogy folyamatosan virágozhassanak, valamint nyáron nem tűrik a tűző napot, inkább félárnyékba helyezzük őket.

Kreativitásra fel!

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

 

 

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..