Pókhálós moly veszély!

hirdetes

Pókhálós moly veszély!

Minden évben ebben az időszakban szaporodnak fel az úton útfélen is látható pókhálószerű anyagot készítő pókhálós molyok (Yponomeuta sp.). Ismerkedjünk meg velük jobban, hogy azután szép sorban kiiktathassuk őket a kertünkből. Bár hihetetlenül látványos, amint egy súlyosan fertőzött növényen a hernyófészkükben egyszerre akár több száz példány is hernyózik, a növény sajnos nem élvezi ennyire, hogy a levelekkel táplálkozó kicsiny szörnyetegek szép lassan tarra rágják, miközben fészküket folyamatosan nagyobbítják.

Igazából a kifejlett szárnyas egyedek már nem minősülnek kártevőnek, sőt, szép pettyesek, de ami igazán undorító bennük, az az, hogy párzás után petéiket tápnövényük fás részeire rakják le még ősszel, ráadásul a petéket egy sárgás váladék védi, amely a tél folyamán bebarnul, megkeményedik. Ezekből a petékből alakulnak ki a helyes kis dézsmagépek (lárvák) áprilisban a lombfakadás után és csak júniusban fejeződik be a fejlődésük, de addigra már a növényünknek nagyjából befellegzett. Pihennek vagy 2 hetet, mielőtt imágóként elkezdenének rajzani, majd párosodni, sokasodni, ezt kell megakadályoznunk! A kifejlett hernyók 1,5 cm hosszúak, világosszürkék, a hátoldalukon két fekete pontsor húzódik, testüket csak rövid és ritkás szőrzet borítja. Szerencsére egy évben csak 1 nemzedékük fejlődik ki, vagyis a horror filmekre hasonlító tarra rágott fákkal és fátyolszerű képződményeivel csak ilyenkor rémisztgethetjük a kicsiket.

A védekezés ellenük tehát a megelőzéssel kell kezdenünk, vagyis a június 2. felében rajzó imágókat kell gyérítenünk. Sajnos a tavasszal felbukkanó hernyók ellen nemigen tudunk vegyszeresen védekezni, mert a sűrű szövedékről, amellyel körülbástyázza magát, szépen lepereg a permet, még mielőtt elérne a kártevőig. Ilyenkor Májusban már csak úgy tudjuk őket gyéríteni, ha összeszedjük őket és elégetjük. Esetleg le lehet vágni a fertőzött ágakat, és a megtisztított fára permetezni Mospilan és Decis keverékét (természetesen tapadásfokozóval, hogy a szövedékbe is beivódjon), de ajánlják a diflubenzuron, deltametrin és az acetamiprid hatóanyagú vegyszereket is. így még hatékonyabb lehet a gyérítésük. Továbbá az is előny nekünk, hogy igen kényesek a tápnövényükre, így ha már minden egyes levelet elrágicsáltak, akkor inkább éhen döglenek, de nem másznak át olyan növényre, ami nem ízlik nekik. Legfontosabb tápnövényei közé tartoznak a kecskerágók, kökény, galagonya, almatermésűek és a csonthéjasok. Az általuk képzett „nyári hernyófészket” gyakran összetévesztik az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) hernyófészkével, de a pókhálós molyok hernyófészke mindig korábban jelenik meg, s benne a hernyók befejezik fejlődésüket mielőtt még az amerikai fehér medvelepke hernyói megjelennének. Emberre, állatra nem károsak, humán egészségügyi kockázatuk nincs, hacsak nem fordul fel valaki gyomra a jelenlétük észlelésekkor.

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..