Piros Pagoda

hirdetes

Piros Pagoda

Ez az igen ritka, pagodára emlékeztető varjúhájféle (Crassula capitella subsp. thyrsiflora, magyarul: Piros Pagoda), az egyik leglátványosabb szukkulens, amely Dél – Afrikából származik, a Namíb sivatagból. Száraz, sziklás lejtők gyakori növénye, mintegy virágszőnyegként borítva azt. Levelei húsosak, pozsgásak, szára elágazó, a gyönyörű, mélyvörös, pagodára emlékeztető „virágai” valójában nem mások, mint a levelei. Igazi, apró fehér virágait csak ritkán és megfelelő körülmények között bontakoztatja ki nyár közepétől őszig, ezek a hosszú pagodaláncok végein helyezkednek el, s alig 6mm-esek, maga a növény azonban akár a 40 cm-s magasságot is elérheti. A virágzás elmúltával a növény visszavonul (anyanövény elpusztul), majd gyökérsarj képződéssel új egyedeket hoz létre, hasonlóan a kövirózsához.

A Piros pagoda tehát legkönnyebben bujtással szaporítható, de magvetéssel is szabad próbálkozni, ha még nincs ilyen növényünk és nem szeretnénk készen vásárolni. A magokat az általános magvetés szabályai szerint végezzük, nem kell neki semmilyen előáztatás vagy hideghatás a földbe helyezés előtt. A csírázáshoz azonban 21-26 fokra minimum szükség van. Magvetéshez használjunk szaporító tálcákat, amelyet töltsünk meg homok és tőzeg keverékével, majd ezt a közeget a magvetést követően folyamatosan tartsuk nedvesen, meleg, világos helyen. Ha minden jól megy, a magok kb. 2 héten belül kicsíráznak. Óvatosan bánjunk a kis palántákkal, mert könnyen szakad a gyökerük, amikor át akarjuk ültetni őket kaktuszföldbe.

Mivel levelei pozsgásak, azaz rengeteg vizet képesek magukban tartani (ez segíti őket a sivatagi körülmények átvészeléséhez), ezért öntözésüket nem kell túlzásba vinni, sőt, a pangó víztől elrothadnak a gyökerei, ezért ha cserépbe tartjuk őket, akkor a cserép alatt lévő kis tálkát rendszeresen ellenőrizzük, hogy nem e áll benne a víz. Bátran kiültethetőek a kertbe is, nem szükséges télen kiásni (bár nem tolerálja a fagyot), csupán takarjuk be télre levelekkel vagy mulccsal. Természetesen szobai körülmények között is nevelgethető, de ha van rá módunk, tavasztól őszig helyezzük őt ki a teraszra, mert igencsak fényigényes, csak napsütötte meleg helyen fog virágokkal megörvendeztetni minket. Amire viszont ügyeljünk, az a tápoldatozása. Tápanyagigényes növény, fontosak számára a mikroelemek, mint pl. a vas, réz, magnézium, cink. Ne kapjanak sok nitrogént, mert az túlzott növekedést okoz, és a sejtek fellazulása miatt a kórokozók könnyen elpusztíthatják a növényt. A speciális szukkulens vagy kaktusz tápoldat nem helyettesíthető általános tápoldattal, mert az ilyen tápoldatok általában sok nitrogént tartalmaznak. A tápoldat alacsony nitrogén-, magas foszfor- és káliumtartalma miatt a szukkulensek erőteljesen virágoznak, fejlődésük kiegyensúlyozott marad, kondíciójuk javul, ezért könnyebben teleltethetők. Télen tilos tápoldatozni, ilyenkor ő pihen.
Átültetését kb. 2 évente végezzük el, mert addigra éli fel a cserépben lévő földkeverék mikroelem készletét. A gyökereket ekkor óvatosan vágjuk kissé vissza, de ne erőteljesen. Árnyékban a levelek visszazöldülnek, napsütötte övezetben azonban élénkpirosra, rózsaszínűre váltanak.

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

2 hozzászólás

  1. Üdvözlet!érdeklődni szeretnék hogy mennyibe kerül a piros pagoda?

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..