Bogyós gyümölcsűek termesztése

hirdetes

Bogyós gyümölcsűek termesztése A bogyós gyümölcsű növényeink rendkívüli népszerűségnek örvendenek nem csak a kerttulajdonosok körében, de a hozzájuk érkező vendégeik körében is. Közéjük tartozik a málna, a szeder, a kökény, a ribizli és az egres.

Leggyakrabban cserjék vagy félcserjék, közös jellemzőjük a bogyótermés. Vízigényes növények, ami főként abban nyilvánul meg, hogy a virágzás második felétől egészen a termésérésig extra öntözést igényelnek, hogy termésüket ki tudják érlelni. Ha azonban túlöntözzük őket, akkor viszont a pangó vizes talajon ki fog nekünk rohadni, ezért aztán a legjobb megoldás, ha homokos (vagyis könnyedén vízáteresztő) talajba ültetjük őket (kötött talajon kevesebb öntözést, homoktalajon ellenben több öntözést fognak igényelni)!  Fényigényük óriási (ne ültessük fák árnyékába), ellenben kimondottan szenvednek a hőségtől, ilyenkor a termése szinte „rásül” a hajtásokra, ízetlenebb lesz.

 

Ha valakinek nincsen kertje, de nagyon szeretne belőlük a teraszán nevelni, akkor minél nagyobb cserépbe ültessük őket, lehetőleg tavasszal, hogy az első évben legyen ideje megerősödni a tél kezdete előtt. Tápanyag- és vízigényes növény lévén a cserepes növényeket gyakrabban tápoldatozzuk és öntözzük, földkeverékük tartalmazzon tőzeget és szerves trágyát is! Sekély gyökérrendszerünk miatt érzékeny a jó víz és tápanyag-ellátásra. Erősen reagálnak a K és Mg és B hiányára. Augusztus első felétől, a rügydifferenciálódás végétől az öntözés már nem ajánlatos. A helyes táplálás NPK aránya a tenyészidőszakra 1:0,5:1,5. Klórérzékenységük miatt csak klórmentes komplex és klórmentes kálium műtrágyák alkalmazhatók.

 

Vagy tavasszal, vagy pedig szeptember – októberben ültessük el a töveket. Tőtávolságuk 40-60cm legyen, ha több sorba ültetjük, akkor hagyjunk a sorok között 1,5métert minimum, a töveket 50cm mélyre helyezzük (miután 1-2 órára vízbe áztattuk, ez azért kell, hogy könnyebben meggyökeresedjenek). Savanyú talajokat előnyben részesíti, ha nekünk nem ilyen van, akkor ültetéskor keverjünk egy kis tőzeget a tövekhez! A tél folyamán ne felejtsük el a visszametszett málnavesszőket betakargatni szalmával vagy fátyolfóliával, a cserepeket pedig bugyoláljuk légbuborékos fóliába, s ne felejtsük el megöntözni őket fagymentes napokon (kéthetente egyszer elég is), hiszen nem szabadföldben vannak, könnyen kiszáradhat a földjük, ami a tövek pusztulását okozhatja!

 

Ha egyszer termő bogyósgyümölcsről van szó, akkor a letermett vesszőket azonnal a szüret után metsszük ki tőből, mert ez kiváló táptalaja lehet pl. a málnavessző szúnyognak, vagy a didimellás vessző foltosságnak. Ne tévesszük össze a gyenge hajtásokat az azévben keletkezett új hajtásokkal, ezek ugyanis a következő évben adják majd nekünk a termést, amelyet annyira szeretünk. Ha folyton termő málnánk van, az folyamatosan hozza a virágokat és a terméseket egészen a fagyokig. Ő az egyszerűbb eset, ugyanis vele csak annyi a dolgunk, hogy ősszel az összes hajtását visszavágjuk. Letermett vesszőket tőből kivágjuk, csakúgy mint a gyenge és a beteg sarjakat, a maradék hajtásokat 5-6 rügyig vágjuk vissza.

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

 

 

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..