Az egyik legszebb futónövény, a futórózsa

hirdetes

Legkedveltebb kúszónövények a futórózsák, amelyekből jelenleg is hatalmas fajtaválaszték lelhető fel a kertészetekben. Illatos, telt virágaikat a nyár alatt több hullámban, szinte folyamatosan hozzák. Jó, ha rózsáink olyan támrendszerre támaszkodnak, ahová növekedésüket követve rendszeresen felkötözhetjük hajtásaikat, mert önálló kapaszkodásra nem képesek. Így egyenletesebb napfényt kapnak, és csomókban nyíló virágaik is jobban látszanak.
Általában nagyobb odafigyelést igényelnek, mint a legtöbb futónövény, ezért szeretnék róluk bővebben beszélni.
A szabadgyökerű rózsák ültetését lehetőleg októbertől a fagyok beálltáig, vagy tavasszal, a fagyok elmúltától áprilisig végezzük. Konténeres növényt szinte bármikor ültethetünk. Ha szabadgyökerű rózsát vásároltunk, akkor az ültetést megelőző 10-12 órában ajánlatos vízben tárolni a töveket, majd metsszük meg őket, úgy, hogy a gyenge hajtásokat eltávolítjuk, a főhajtásokat pedig 8-10 szemre visszavágjuk. Ültetéshez olyan gödröt készítsünk, hogy a gyökérzet kényelmesen beleférjen, az aljára egy réteg humuszt tegyünk, valamint a szemzés helyét kicsivel a talajfelszín alá helyezzük. Feltöltés után jól öntözzük be, majd 15-20 cm magasra kupacoljuk a törzshöz a földet. A fagyokkal szemben az ellenállóbb rózsák közé tartoznak, de jobb, ha téli takarásukról azért gondoskodunk. A téli védelemről előzetesen már úgy is gondoskodhatunk, hogy a rendszeres növényvédelemmel, tápanyag-utánpótlással és öntözéssel jó kondícióban tartjuk a töveket. Majd még a fagy beállta előtt a tő körül 30 cm magasságban lazán tornyozzuk fel a földet. A tetejét szalmával vagy ágakkal borítsuk. A védelem eltávolítására és a tövek kitakarására kora márciusban kerülhet sor. A metszésre a legoptimálisabb időszak a március, feltéve, ha a rügyek már megduzzadtak. Első lépésként bontsuk le a fagyok ellen emelt takarást, és vizsgáljuk meg a töveket. Vágjuk le az elöregedett, beteg, elszáradt és elfagyott ágakat. A fagyott vesszőket egészen addig vágjuk vissza kis részenként, míg a belső rész zöld színű nem lesz, vagyis élő szövetet nem találunk. Ha megtaláltuk a visszavágási magasságot, akkor azt a rügyet hagyjuk meg, amely a vessző külsején található. A rügy fölött 0,5-1 cm-nyi vesszőrészt hagyjunk úgy, hogy a metszési felület a rügyre ellentétes irányba lejtsen. Úgy alakítsuk, hogy minden része elegendő napfényt kapjon, és könnyű legyen felkötöznünk. Időszakonként szükséges az elágazásokat ritkítani, a keresztben álló hajtásokat levágni, valamint az elvirágzott vesszőket 2-3 cm-re vágjuk vissza. Oltott rózsákon megjelenhetnek a vadhajtások, amelyeket mielőbb el kell távolítanunk úgy, hogy megkeressük a gyökérnyakból eredő hajtásokat, és sima metszlappal vágjuk le. Az alsó öreg, könnyen felkopaszodó részeket, ha lehet, fiatal hajtással váltsuk fel.
Mindezeket az ápolási munkákat a legtöbb futónövénynél hasonlóan végezhetjük el.

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Biztonsági megerősítés *