Ampolnák

hirdetes

Ampolnák
Teraszunkat nem csak cserepes dísznövények, dézsába helyezett hatalmas pálmák vagy az ablakpárkányokra kihelyezett balkonládák ékesíthetik. Sok esetben nincs lehetőségünk apró teraszunkat cserepekkel elfoglalni, vagy pl. nincs ablakpárkányunk, azonban ilyenkor is körbevehetjük magunkat virágzó növényekkel, csak gondolkodjunk függőlegesben. A függő virágdíszek megszépítik a csúnyácska falakat, vagy unalmas fákat dobhatnak fel azáltal, hogy egy-egy nagyobb ágra akasztunk belőlük. Anyaguk szerint készülhetnek kosárfonatból, kerámiából (kaspók), műanyagból, azonban közös bennük, hogy sokkal nagyobb odafigyelést igényelnek, mint talajon elhelyezett társaik.

A függő kosarak és tálak többnyire igen kicsik, így a beléjük helyezett virágzó egynyáriaknak nem jut elég föld, ezért folyamatos tápanyag utánpótlást igényelnek egész vegetációs időszakukban, azaz tápoldatozni illik ezeket a növényeket hetente legalább egyszer. Emellett az öntözésüket is gyakrabban kell megejteni, hiszen egyrészt hamarabb átfolyik a kevés földön a víz (természetesen minden kaspó aljának lukasnak kell lennie, különben a pangó víz elrothasztja a gyökereket),  másrészről pedig mivel nem talajszinten vannak, hanem magasabban, ezért a szél szárító hatásának is jobban ki vannak téve. Márpedig az újonnan felbukkanó virágbimbók igencsak víz és tápanyagigényesek, ezért e nélkül a 2 dolog nélkül (víz, tápoldat) nem lesz folyamatos az egynyáriak virágzása, amely pedig alapfeltétel náluk (és valljuk be, azért helyezzük ki őket, hogy gyönyörködhessünk bennük őszig).

Az ampolnák beültetésének titka maga az ampolna. Nem szabad széles, lapos tálkába helyezni a növényeket, mert nem lesz elég hely a gyökérzetüknek, így a talajfelszínhez közel terjednek el, vagyis gyorsabban ki tudnak száradni. Ha csak drótkosarunk van, akkor először ki kell bélelnünk valamivel. Sokan beletesznek egy sima nejlont, de ezt nem ajánlom (gyökerek befüllednek, megrothadnak). Helyette javaslom, hogy mohával béleljünk! Ha ez nincs, akkor marad a kertészeti fólia (ez esetben apró lukakat kell rajta ejtenünk, mielőtt kibélelünk), vagy ami még jobb, a geotextília (szuperül átengedi a vizet és engedi levegőzni a bele helyezett talajt). Ha kibéleltük fonott kosarunkat, akkor először töltsük fel félig komposztfölddel, majd egy kis általános virágföldet szórjunk ennek a tetejére. A növények gyökerei nem szeretik, ha egyből a komposzttal találkoznak, mert megperzselődhetnek (trágyánál ugyanez a szabály!). Ezek után rendezzük el a növényt vagy növényeket az ampolnába úgy, hogy a legmélyebben gyökerezőt tesszük középre, a sekélyen gyökerezőket és az alacsony, ún. lecsüngő növényeket tegyük a szélére. Extra ügyes kezű kis kertészek fúrhatnak lukakat az ampolna oldalába és ebbe is helyezhetnek csüngő növénykéket. Izgalmassá teszi a legegyszerűbb fonott kosarat is.

 

A nyári kosár beültetését kezdjük középen muskátlival vagy fuksziával, mert mindkettő bokrosodni fog. Vegyük őket körbe kisebbekkel, pl. petúnia, mézike, kék nefelejcs, büdöske, stb. Csüngő növénynek ajánlom a lobéliát, futómuskátlikat, kerek repkényt. Ősszel elfagynak, helyük a komposztálóban van, mert következő évben nem hajtanak ki. A muskátlikat természetesen elteleltethetjük. Télen is készíthetünk függő ágyást, csak ekkor örökzöldeket vagy fagyálló növényeket ültessünk be, mint pl. Erikákat, Csarabot, Díszkáposztát, Árvácskát, színes kecskerágó féléket, mini borókát, vagy borostyánt.

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

 

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..