A komposztálás

hirdetes

A komposzt tulajdonképpen nem más, mint erjesztett szerves trágya. A jó komposzt kellő mennyiségű tápanyaggal látja el növényeinket, de ugyanúgy be kell dolgoznunk a talajba ősszel, mint ha állattartásból származó szerves trágyát vásárolnánk (esetleg műtrágyát, de az igazi kertész szeret maga is aktívan részt venni a természet eme csodálatos körforgásában).

 

Egy kis odafigyeléssel és kevés munkával létrehozhatunk saját magunk számára egy olyan ingyenes szerves anyag készletet, amely nem csak a talaj szerkezetét javítja, de a gyorsan kioldódó műtrágyával ellentétben folyamatos tápanyag ellátottságot biztosít a növények számára, ezáltal nő a növények betegségekkel, kártevőkkel szembeni ellenálló képessége, mert amellett hogy a talajnak jobb lesz a vízmegkötő képessége, még a talajban élő szervezetek aktivitása is fokozódni fog!

 

A megfelelő komposzt nem csak abból áll, hogy egymás tetejére hajigáljuk az egész éves zöldhulladékot (beleértve a levágott füvet, ágakat, lenyesett sövényeket, gazt, lehullott gyümölcsöket, konyhai szerves hulladékot, stb.), hiszen egy kellően átdolgozott komposztba nem kerülhetnek bizonyos növényi részek. Semmiképpen se kerüljön például diólevél a bio hulladék közé, mert a benne található növekedés gátló anyagok (juglon) nem kedveznek a komposzt anyagának. A legjobb megoldás egy külön kis tárolóba helyezni a lehulló nagy mennyiségű diólevelet, majd durván 2 hónapig érlelni ebben a tartóedényben, ekkorra lebomlanak a benne lévő növekedést gátló hormonok, így már nyugodt szívvel helyezhetjük a többi szerves hulladékhoz. A dión kívül nehezen bomlik le még a platánfák és a gesztenye levelei is, ennek ellenére ezek is bekerülhetnek a komposztálóba. Ne helyezzük ki a déligyümölcsök héját sem a kis zöldhulladék gyűjtő helyünkre, mert ezeket rothadás gátló anyagokkal kezelik. Nem ajánlott továbbá azon gyomnövények rádobálása sem, amelyek már a virágzás fázisában vannak, mert a bennük található magok a következő évben vidáman kifejlődhetnek kertünkben.

Figyeljünk arra, hogy a zöldtrágya gyűjtője jól szellőző és napfénytől kellően átitatott legyen, legalkalmasabb erre a célra, ha valamilyen rácsos szerkezetű tárolót használunk, így egyrészt könnyebb átforgatni a zöld javakat 2 havonta, illetve az esővíz is könnyebben át tud rajta jutni, mint zárt társain. Vannak kifejezetten erre a célra készített komposztáló tartályok is, ezek felfelé szűkülnek, a tetejük jól zárható, műanyagból készülnek, optimálisak a benne zajló folyamatok szép csöndben történő tevékenységéhez.

Nagyon fontos ezen kívül, hogy az érett komposzt eléréséhez a növényi zöldhulladékot aktívan locsolni kell, ugyanis az erjesztésért és lebomlási folyamatokért felelős baktériumok és gombák csak nedves közegben fogják kifejteni hatásukat. Emellett havonta, kéthavonta forgassuk át a benne található növényi részeket, hogy nehogy befülledjen.  s anaerob tevékenységbe (akár penészesedésbe) kezdjen. Érdemes minél apróbb darabokra vágni bele pl. az ágakat, így gyorsul a lebomlás folyamata. Mielőtt felhasználjuk ősz végén a talajba való bedolgozáshoz, előtte mindenképpen szánjunk még egy kis időt arra, hogy a kész komposzt anyagot átrostáljuk nagy lukú rostán. Így tudjuk ellenőrizni, hogy kellően porhanyós e, ami pedig nem megy át a rostán (nagyobb növényi részek, ágdarabok), azokat válasszuk külön és helyezzük vissza a komposztáló tartályba, mert a jelek szerint még időt kell adni nekik, hogy teljesen le tudjanak bomlani!

Mindenkinek jó biokertészkedést kívánok! Élvezzük ki munkánk gyümölcsét!

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

 

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..