A gyönyörű olajfa

hirdetes

A gyönyörű olajfa- A hazánkban különleges dísz- és haszonnövénynek számító olajfa (Olea europaea) valójában a mediterrán országok egyik legelterjedtebb kerti növénye, amely a Földközi tenger partvidékéről származtatható, de tág tűrőképessége miatt egész Európában hamar elterjedt. Az Olajfafélék családjába tartozik, göcsörtös törzs és ezüstösen szőrözött levelei vannak, pici, sárgásfehér virágai bugavirágzatban nyílnak és hihetetlenül illatosak, ám még ennél is értékesebbek magas olajtartalmú csonthéjas termései. Sajnos hazánkban csak 2-3 évente örvendeztet meg minket azzal a terméssel, amiből az olíva olajat is készítik, de a konyhán kívül a fürdőszobában is találkozhatunk vele, ugyanis megannyi kozmetikai szer alapanyaga ez a frissen préselt érett termés. Hosszú életű növény, amely igen lassan, de biztosan növekszik, talán ezért is lett a béke, a biztonság és a szűzies tisztaság szimbóluma.

A virágok tavasszal nyílnak, míg ovális, vagy megnyúlt, félgömb alakú termései a nyár folyamán kezdenek beérni, ekkor még csak fakózöld a héjuk (zöld olíva bogyó), de őszre beérik, ekkor fényes barnára, fekete színűre változnak (fekete olíva bogyó). Az éretlen bogyók belsejében található a hosszúkás, pirosas színű mag.

Nálunk dézsában érdemes nevelgetni, hiszen kiültetésével megkockáztatjuk, hogy télen elfagy. Ha mégis a kertben szeretnénk gyönyörködni benne, akkor vagy cserepestül ültessük ki és télen vigyük védett helyre, vagy pedig a kert legmelegebb és fagyvédettebb pontjára helyezzük, mivel mínusz 15 fokig elviselik a hideget. December elejétől március közepéig takarást igényelnek, ezért ősszel a törzse körül kupacoljunk fel mulcsot/földet/bármilyen takaró anyagot, amely akadályozza a gyökerek kifagyását a talajban. Világos helyen teleltethető, +15 fok felett már lehullajtja leveleit, sőt elpusztul, legjobb számára a 2–8 fok.

 

Kifejezetten kedveli a meszes talajt (de a homokos-agyagos földet is), ami azért jó hír, mert ha csapvízzel öntözünk, akkor az úgy is könnyedén elmeszesítheti a talajt. Vigyázzunk, mert ha általános virágföldbe ültetjük, akkor évente egyszer pótolnunk kell mész tartalmú szerves vagy ásványi alapú trágyával, növénytáppal (pl. Italpollina: szerves baromfitrágyát tartalmazó növénytáp-pellet hozzáadott kalciummal).

Ültetéskor és átültetéskor csak szerves trágyát adagoljunk a földjéhez, és bőségesen öntözzük meg, hogy az alatta lévő tányérja teljesen megteljen vízzel. 1 napot várjunk, mert ezalatt az idő alatt még szív fel belőle vizet, de utána öntsük ki a pangó vizet az alátétjéből, nehogy a gyökerek megfulladjanak. Az olajfák kiváló szárazságtűrő növények, ám ezzel a tulajdonsággal csak a nagyon öreg példányok dicsekedhetnek, hiszen a több száz éves olajfák gyökerei már igen terebélyesek, így nagyobb területről képesek felvenni a vizet. Állítsuk napos, szellős helyre, hiszen fény- és melegigényes növény.

 

Növényvédelmi szempontból az atkák és a pajzstetvek támadhatják meg (főként a teleltetési időszakban, de pl. 2013 ősze óta egy rendkívül veszélyes növényi kórokozó, a Xylella fastidiosa nevű baktérium pusztítja az olajfákat.

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

 

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..