A tél kincsestára – a csipkebogyó

hirdetes

Tél elején az emberek többsége már nem szeret a természetben túl nagy sétákat tenni, hiszen a hideg párás nyirkos levegőt nem sokan tolerálják, inkább sietünk haza meleg otthonainkba. Pedig ilyenkor is rejt a természet különböző csodákat, úgynevezett „csodabogyókat”. Közéjük tartozik például a kökény, mely hamvas kékségével színt csempész a szürke tájba, de ide sorolhatjuk cikkünk főszereplőjét, a csipkebogyó (más néven gyepűrózsa) vérvörös terméseit is. Ráadásként nem csak a szemünk gyönyörködhet benne, hiszen fantasztikus terméseit akkor gyűjthetjük be, amikor az első fagyok megcsípik, vagyis pont ilyenkor november végén, amikorra megpuhul. Induljunk hát el egy kis zacskóval begyűjtő túrára, ne sajnáljuk az időt termései learatására, hiszen olyan értékekkel rendelkezik, melyeket csak kevés gyógynövény képes magáénak mondani! Lássuk, mik ezek?
Köztudott, hogy a csipkebogyónak (Rosa canina agg.) magasabb a C-vitamin tartalma, mint bármely más kerti vagy vadon termő növényé, ez a vitamin pedig elősegíti a vas felszívódását és a szervezetben való raktározását. Ráadásul a többi gyümölccsel ellentétben a csipkebogyó C-vitamin tartalma tárolása közben sem csökken, bár ehhez a még kemény termést kell begyűjteni, s gyorsan leszárítani alaposan szétterítve (ez nem is olyan gyors, kb. 1 hónap alatt száradnak ki). Ha szárítás után zörögnek benne a magok és a termés piros marad, akkor biztosak lehetünk benne, hogy megőrizte vitamintartalmát, míg ellenben a fekete színű szárított példányokban már kevesebb lesz a hatóanyag. Helyezzük száraz, hűvös helyre, fénytől elzárva lehetőleg.

 

Ezek mellett tartalmaz még illóolajat, cserzőanyagot, pektint, antociánt, ásványi sókat (Mg, Fe, I), egyéb vitaminokat (A-, B1-, K-). Tartalmaz ezeken kívül még P- vitamint (rutin), amely gátolja a C-vitamin lebomlását, valamint kiváló hajszálér regeneráló.

Teáját gyakran fogyasztják meghűlés, lázas állapot ellen, légúti hurutoknál. Mivel kiváló vízhajtó, ezért alkalmazzák vesehomok, vesekő és hólyaghurut ellen, valamint epe- és májbetegségek kezelésében. Cukorbetegek és magas vérnyomásban szenvedők bátran fogyasszák!

Készítsünk belőle teát (termését 200ml vízben szobahőmérsékleten 4-5 órát áztassuk, vagy forrásban lévő vízben 3-5 percig főzzük, majd 20-30 percig állni hagyjuk), vagy érett, puha terméseiből varázsoljunk hecsedlit, vagyis csipkebogyó lekvárt, a bevállalósabbak megpróbálkozhatnak bort vagy pálinkát előállítani belőle!

Mivel gyógynövény, ezért nem csak vadon fordul elő, hanem termesztik is nagyüzemben. A termesztett rózsafajok szirmaiból értékes rózsaolajat állítanak elő, ezeket a kozmetikai szerekben használják fel magas vitamintartalma és bőrfeszesítő hatása miatt.

Gyermekek kedvenc játékszere, ugyanis nagyon aranyos kismalacokat lehet belőle készíteni, csupán 1 bogyóra és 4db tüskére lesz szükségünk, melyeket a malac lábaként szúrunk a termésünk „hasába”. J

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

 

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Biztonsági megerősítés *