A metszés élettani háttere

hirdetes

A kertészeti kultúrákban, ágazatokban a különböző növényi részek leválasztása (lemetszése), egyike azon munkálatoknak, amely a kertészeti növénytermesztés során egyik leggyakrabban alkalmazott fitotechnikai beavatkozás.

A gyümölcstermesztés fontos agrotechnikai munkája a metszés. Metszeni kell, hogy a gyökerek és a lomb aránya megfelelő legyen. A fákban ugyanis egy önszabályozó rendszer működik, ez vezérli a termőfelület kialakítását, valamint a termésképzést is. A tudatos agrotechnikai beavatkozások ezzel a rendszerrel kölcsönhatásban vannak, eredménye a nagyobb termés. A metszés a gyümölcsfák esetében a leterhelést csökkenti, ezáltal növeli a hajtásnövekedést és felújulást.

Nem csak a fák, hanem a cserjék esetében is igaz ez. Málnánál például köztudott a termővesszők feladata, vagyis hogy minden évben hozzanak tősarjakat, termőhajtásokat, így a termővesszők a 2. év végére fokozatosan elpusztulnak.

Málnatermesztéskor, a föld feletti hajtásrendszerét úgy szabályozzák, hogy a sarjait leritkítják. A fejlődő sarjakat tehát el kell ez esetben távolítani, amikor azok elérnek egy bizonyos magasságot. Eredménye pedig az lesz, hogy a sarjleválasztás kedvezőbb feltételeket fog teremteni az így megmaradt termőhajtás fejlődéséhez.

 

A szőlőtermesztésben a szőlőtőkék metszése a termőegyensúly kialakításáért felelős, illetve, hogy növelje mind a termésmennyiséget, mind a termésminőséget azáltal, hogy több energiát tud a várható termésbe belefektetni.

A gyógynövénytermesztésben hasonló a helyzet, gondoljunk csak az évelő gyógynövények (oregánó, kakukkfű, rozmaring, levendula) állandó visszametszésére. Esetükben fő célunk a növények bokrosodása illetve hozamuk növelése, esetlegesen illóolajuk hatóanyagának növelése (mivel mindig a friss hajtások, virágok tartalmazzák a legtöbb illóolajat).

A dísznövénytermesztésben az évelő dísznövények termesztése során, amennyiben azok elérik végleges méretük egynegyedét, a hajtások csúcsából visszacsípnek (vagyis vegetatív részt leválasztanak) ezáltal elősegítik azok növekedésének intenzitását.

És végül, Terry Hewitt említi Kaktuszok és Pozsgások című könyvében, hogy a legtöbb pozsgást metszeni kell, azért, hogy szebben és jobban növekedjenek, vagyis hogy „előnyösen hasson alakjukra, s dúsabban növekedjenek”.

 

Látható tehát, hogy a növénytermesztés számos ágazatában a növényi részek leválasztása (metszése) növekedést eredményez a növény vegetatív életének valamely szakaszában.

 

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

 

 

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Biztonsági megerősítés *