Hogyan öntözzük szobanövényeinket?

A kérdést eléggé összetett válasszal lehetne méltatni, mivel közismert tény, hogy egyes szobanövényeink eltérő vízigénnyel rendelkeznek, minek megfelelően öntözésük is különbözik. Vannak azonban általános érvényű dolgok, melyekkel nem árt tisztában lennie minden otthonában növényt tartó embernek. A víz minden élőlény számára létfontosságú, a növényeknél az egyik legfontosabb élettani funkcióhoz, a fotoszintézishez és az anyagcseréhez szükséges elem. A szobanövények normális életműködéséhez szükségük van a saját vízmérlegük kialakulásához. Ez a vízfelvétel és a vízleadás közötti arányt jelenti. Mivel párologtatnak, ezért gyakran vízhiány alakul ki náluk, ekkor kell földjüket megöntözni, mert talajuk kiszáradhat, minek során nem tudják a földben oldódó tápanyagokat felszívni, így hervadni kezdenek, majd elpusztulhatnak.

A lakás díszeiként ékeskedő szobanövényeket nem szabad egy kaptafára öntözni, hiszen egyedenként eltérő a vízigényük, sőt, mi több, egy fajtán belül az év különböző szakában is különbözőképpen kell kijuttatnunk számukra az életet adó vízszükségletet (nyugalmi időszak, növekedési periódus, virágzási időszak, stb.). A növények nyugalmi periódusukban például igen csekély mennyiségű vizet igényelnek, vagy egyáltalán nem igényelnek, míg növekedési- és virágzási periódusukban akár hetente 2-3szor is meg kell őket öntözni.

Minél kisebb a cserép, minél magasabb a hőmérséklet és minél alacsonyabb a páratartalom és minél erősebb a napfény, vagyis minél nagyobb az esélye a párologtatásnak, annál több víz szükségeltetik fennmaradásukhoz. A cserép aljába helyezzünk agyagkavicsokat, mert így a felesleges víz le tud folyni a talajból, nem halmozódik fel az alátétben, így a levegő be tud hatolni a talajba, a gyökerek légzése ezáltal nem lesz korlátozva. Ellenkező esetben a gyökerekhez nem jut oxigén, a talaj besavanyodik, tönkremennek először a gyökerek, majd az egész növény.

Sohase hideg vízzel, hanem szobahőmérsékletűvel vagy meleg vízzel (maximum 30 fok) öntözzünk, mert a gyökerek vízfelvevő képessége is fokozódni fog és a ásványi sok oldódása is könnyedebbé válik, ennek eredménye lesz a fejlődő, egészséges növény. A kókadt levélzet, az idő előtt lehulló virágbimbók, a petyhüdt szár mind vízhiányra utal, ezek azonban már a végső stádiumot jelzik, ügyeljünk jobban, mert akadnak enyhébb jelek is, amikor már szomjas a növény (levelek halványabbak, bimbók zsugorodnak, talaj felső rétege szárad).

A gyakran, kis adagokban való öntözést felejtsük el, ez egy rossz szokás. Helyette inkább ritkábban, de alaposan öntözzük meg szobanövényeink talaját, itassuk át alaposan vízzel, ám ne hagyjunk a cserepek alátétjébe vizet, nehogy megfulladjanak a gyökerek (a levegőtlen talaj egyben kitűnő táptalaj lehet az anaerob élősködők számára is).

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

 

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!