Az ősz kincse – a dió

hirdetes

Áldás és átok. Sokan illetik ezzel a jelzővel az ősz (szerintem) legnagyobb kincsét, a diót. Ez a fantasztikus növény amellett, hogy egész évben véd és óv minket árnyával a nyári hőgutától, kisugárzása is közismert (nem véletlenül ültetik szanatóriumok parkjába, ugyanis nyugtató hatása van). Ősszel aztán vitaminokban és nyomelemekben gazdag termésével ajándékoz meg minket. Régen istállók, baromfiudvarok mellé telepítették, mert levelének illata elűzi a vérszívó rovarokat.

Az egyik legnagyszerűbb gyógynövényünk is egyben, mind a levelét, mind a termésburkát alkalmazzák a népi gyógyászatban. Az ép (még zöld) leveleket kell begyűjteni, illetve a megérett termések barnás fekete héját. A levél forrázatát bőrbetegségek ellen szokták alkalmazni (ekcéma, fekély, bőrgomba, stb), de használják szemgyulladás kialakulásakor is. Levelének teáját magas vérnyomás mérséklésekor isszák, valamint gyomorbántalmak esetében (a benne lévő cserzőanyagok, keserűanyagok, flavonoidok, C-vitamin és illóolajok miatt összehúzó, vértisztító és emésztést elősegítő hatása van).

A termésburkát csak külsőleg szabad alkalmazni (izzadás gátlóként fürdőkbe ajánlják), mert a benne található hidrojuglon és cserzőanyagok alkalmatlanok belső fogyasztásra! Nem úgy, mint olajos magja (dióbél), amely vérszegénység és sápadtság ellen ajánlott napi fogyasztásban (1 marékkal), hiszen teljes értékű telítetlen zsírsavakat tartalmaznak.
Ezeken a tulajdonságain kívül tudni érdemes, hogy a diólevél áztatva az egyik legtökéletesebb hajfényesítő szer. Hajmosás után öblítsük le még nedves hajunkat vele, gyönyörű fényes barnává varázsolja!
Azonban a dió levele sokak számára átok is az őszi levélhulláskor? Mit kezdjünk ennyi levéllel? A válasz az, hogy semmi képen se égessük el a lehullott leveleit, mert a még nem teljesen kiszáradt levelek égés során olyan anyagokat juttathatnak a levegőbe, amelyek károsak lehetnek légző rendszerünkre. A szépen tartott gyepen azért nem érdemes hagyni, mert a benne található juglon növekedés gátló anyagokat tartalmaz, így alatta nem fog szépen nőni a fű. Akkor hát mit tegyünk vele?

A helyes válasz a komposztálásban rejlik, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben a dio levele is komposztálható. Igaz, kissé macerásabb a művelet, mint ha csak ráhánynánk a komposzt tetejére az összegyűjtött levélkupacot, ám nem sokkal. Ugyanis annyi a titok, hogy mivel nehezebben bomlik le a levéláradat, ezért érdemes egy külön kis sarokba gyűjteni, hetekig „érlelni”, majd 1-2 hónappal az összegyűjtését és forgatását követően indulhat a többi komposzt tetejére teljes nyugalommal. Így az átokból máris újabb áldásos hatása lesz a dióleveleknek, és ráadásul hasznot is hoznak nekünk, hiszen segítségükkel ingyen szerves trágyához juthatunk, amelyet bolondok lennénk nem kihasználni .

Bordás Melinda
„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Biztonsági megerősítés *