Az amerikai lepkekabóca

Bizonyára Sokan észrevettük már, hogy nyár derekára mindig megjelennek növényeinken fehér „szöszök, pamacsok”. Ezek a „szöszök” valójában az amerikai lepkekabóca által kibocsájtott váladékok, amelyek viaszos felszínűek. Egyéb jellegzetességük, hogy amint hozzáérünk ezekhez a fehér „pamacsokhoz”, azonnal elpattannak, ránk ugranak.

Az egyenlőszárnyúak (HOMOPTERA) rendjébe tartozó amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) 2004-ben döntött úgy, hogy megtelepszik hazánk területén, azóta minden évben egyre nagyobb számban bukkan fel gyümölcsösökben, veteményesekben, szőlős kertekben, dísznövény kertészetekben. Valójában nem a kifejlett imágók, hanem a lárva alak termeli viaszmirigyein keresztül a levelek fonákán található viaszfonalakat.

Mivel a kis dög pete alakban telel át (októbertől áprilisig), ezért áprilisban kikerülnek a lárvák, s májustól kezdve egészen szeptemberig károsítanak. Na de hogyan?

Ugye mi csak annyit látunk belőle, hogy jaj de csúnya fehér pamacsok vannak a szárakon, leveleken. Ám ne dőljünk be annak, hogy kezdetben semmi hirtelen eltorzulást nem látunk a növényeken, mert ez a kis jószág bizony egy VÍRUSVEKTOR (növényi vírus terjesztő). Jelen esetben inkább fitoplazmákat terjeszt, nem vírusokat, ám a végeredmény szempontjából ugyanolyan veszélyes a növényekre. A kifejlett imágóknak szúró-szívó szájszerve van, amivel a kórokozókat terjesztik, mégpedig úgy, hogy egy már beteg növény növényi nedvét felszívja, majd tovább száll egy még egészséges egyedre (hogy annak is elszívja a növényi nedveit), ám ekkor már a benne lévő kórokozókat is szépen bejuttatja az ez eddig egészséges növényi példányokba.

 

Így hát védekezzünk ellenük! Ismét jön a kellemetlen kérdés, hogy hogyan?

Az egyszerű válasz az, hogy sehogyan. A lárvák által kiválasztott viaszos réteg ugyanis nem engedi a permetszereket a rovar közelébe se juttatni, így hát aztán fújhatunk orrvérzésig, szépen kinevetnek minket a biztonságot nyújtó viaszréteg alatt. Vannak vegyszerek, amelyek igen hatásosak, a gond velük, hogy nem csak a kibírhatatlan lepkekabócákat fogják elpusztítani, hanem a hasznos rovarokat valamint a melegvérűeket is. Így hát ezeket a módszereket inkább mellőzzük.

Természetesen nem adjuk fel! Olajos lemosó permettel, detergens (felületaktív) anyagokat használva ugyanis valamelyest ritkíthatunk egyedszámukon! Ezek magukban is elpusztítják a rovart, mert a viaszréteget eltávolítják róluk, ettől ők kiszáradnak, majd elpusztulnak. Éppen ezért bőven elég a szappanos, vagy az ultrás víz is ellenük. Konkrétan le kell takarítani őket ultrás vízzel a növény felületéről! Veszélyük, hogy a viaszos felületű növényekről szintén eltávolítja a viaszréteget, amely rövidtávon perzselést okozhat a növények felületén!

Aki kicsit kényelmesebb, az bevetheti az olajos lemosó permetek valamelyikét, ilyen pl. a Neem-olaj, vagy a Neemazal TS. Mindkettő biológiai szer, alig 100 ml-ből 20 liter 0,5%-os permetoldat készíthető. Mivel ökológiai szerek, ezek a készítmények a hasznos élő szervezetek többségét (pl. fürkészdarazsak, katicabogarak, ragadozó atkák) nem károsítják.
Mindannyian tudjuk, hogy csak az marad fenn az élővilágban, aki alkalmazkodni tud. Éppen ezért sose becsüljük le egy-egy pici rovar, vagy látszólag jelentéktelen gyomnövény erejét. Hihetetlen ellenálló képességgel rendelkeznek, és bizony gyakorta „okosabbak”, mint mi, emberek, hiszen mire mi kitalálunk ellenük újabb és újabb ellenszérumokat (vegyszereket), addigra ők már régen adaptálódnak az új helyzetükhöz. Így lesz állandó a harc. Alkalmazkodó képes az az egyed, aki önazonosságát fenn bírja tartani (vagyis tud táplálkozni, szaporodó képes marad stb.). Aki elpusztul, az nem alkalmazkodott, hanem legyőzetett J

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

 

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!