A pozsgás növények rendellenes fejlődése

hirdetes

A pozsgás növények rendellenes fejlődése

A kártevőkön és kórokozókon kívül a pozsgás növényeink pusztulását különböző külső környezeti tényezők, stressz faktorok is okozhatják, ezek következtében rendellenességek alakulhatnak ki. A leveleikben tárolt hatalmas vízkészlet miatt a szobában vagy kertben tartott szukkulens (pozsgás) növények bár kevesebb vizet igényelnek, ennek ellenére a többi élettani tényező rájuk is hatással lehet. Lássuk, hogyan:

Fényhiányos megnyúlás (etioláció)

1. ábra: Kövirózsa levelei megnyúltak fényhiány miatt

A fényhiányos megnyúlást a nem megfelelő fényellátottság, valamint a tápanyaghiány váltja ki. Azonban nem mindegy, hogy a fényhiány minek a következtében valósul meg. Ha az intenzitás csökkenése folyamatos (pl. ősszel, amikor egyenesen arányosan a hőmérséklet is csökken), akkor nem figyelhető meg ez a fajta morfológiai torzulás. Azonban ha a hőmérséklet nem csökken, sőt inkább növekedik (pl. nyári időszakban), a deformitás szemmel láthatóvá válik, minek következtében tőleveleik megnyúlnak. Ennek hatására romlik a növény ellenálló képessége. Az alsó levelek sárgulni fognak, ezzel csökkentvén asszimilációs felületüket, ám a pozsgások ezzel a reakcióval (etioláció) növelni tudják a levélfelület nagyságukat, s bár ez a díszítő értéküket rontja, a túlélési esélyeiket nagyban javítani tudják.

Szárazság (dehidratáció)

A szukkulensek többsége nagyjából szárazságtűrő növény, tehát jellemző rájuk, hogy testükben sok vizet raktároznak, de csak kevés vizet párologtatnak el. Ebből következik, hogy elviselik a nagyobb szárazságot is. Azonban még a pozsgás növényeket is sújthatja olyan mértékű szárazság, amelyekkel már nem tudnak megbirkózni. Ilyen a légköri aszály (magas hőmérséklet, alacsony relatív páratartalom, forró, száraz szél), valamint a talajaszály (növény hervadását ez okozza főleg, hiszen nem lesz képes a talajból vizet felvenni). Vízhiány tehát előfordulhat a pozsgások életciklusa során is, habár a legtöbb esetben az aszály nem okoz maradandó károsodást, a levelek azonban elvesztik ruganyosságukat, és keménnyé válnak, pattanva törnek. Mindig a legalsó levelek száradnak el legelőször, hiszen a felső, fiatalabb levelek onnan vonják el először a vizet.

Mutáció:

Ide tartozik a tarajosodás és a szalagosodás. Mindkettő a levelek alakjának megváltozását jelenti. A tarajosodás az úgy nevezett rozettaosztódás eredményeképpen jön létre. A szalagosodás során a szár helyett a lemezhez hasonló lapos képletek alakulnak ki, ezeken a virágok és a levelek is rendezetlenül, nagy számban helyezkednek el. A mutáns egyedeknél nem ritka, hogy teljesen normális utódokat fognak létrehozni, így a kártétel ezekben az esetekben nem jelentős.

 

Ha tehát a pozsgások életfeltételei nem megfelelőek, deformációkat figyelhetünk meg rajtuk, amik bár esztétikailag romboló hatásúak, ám az egyed életben maradását elősegíthetik. Ha a növény ennek következtében nem pusztul el, vagy szenved tartós károsodást, akkor egy idő múlva, amennyiben a kedvezőtlen feltételek megszűnnek, regenerálódni fog. Mindezekből következik, hogy a szukkulensek alkalmazkodó képessége nem kevéssel járult hozzá fennmaradásukhoz, s így évezredek óta sikerrel állják meg a helyüket Földünk legszélsőségesebb területein is.

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

 

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Biztonsági megerősítés *