A komposztálás

A komposzt tulajdonképpen nem más, mint erjesztett szerves trágya. A jó komposzt kellő mennyiségű tápanyaggal látja el növényeinket, de ugyanúgy be kell dolgoznunk a talajba ősszel, mint ha állattartásból származó szerves trágyát vásárolnánk (esetleg műtrágyát, de az igazi kertész szeret maga is aktívan részt venni a természet eme csodálatos körforgásában).

 

Egy kis odafigyeléssel és kevés munkával létrehozhatunk saját magunk számára egy olyan ingyenes szerves anyag készletet, amely nem csak a talaj szerkezetét javítja, de a gyorsan kioldódó műtrágyával ellentétben folyamatos tápanyag ellátottságot biztosít a növények számára, ezáltal nő a növények betegségekkel, kártevőkkel szembeni ellenálló képessége, mert amellett hogy a talajnak jobb lesz a vízmegkötő képessége, még a talajban élő szervezetek aktivitása is fokozódni fog!

 

A megfelelő komposzt nem csak abból áll, hogy egymás tetejére hajigáljuk az egész éves zöldhulladékot (beleértve a levágott füvet, ágakat, lenyesett sövényeket, gazt, lehullott gyümölcsöket, konyhai szerves hulladékot, stb.), hiszen egy kellően átdolgozott komposztba nem kerülhetnek bizonyos növényi részek. Semmiképpen se kerüljön például diólevél a bio hulladék közé, mert a benne található növekedés gátló anyagok (juglon) nem kedveznek a komposzt anyagának. A legjobb megoldás egy külön kis tárolóba helyezni a lehulló nagy mennyiségű diólevelet, majd durván 2 hónapig érlelni ebben a tartóedényben, ekkorra lebomlanak a benne lévő növekedést gátló hormonok, így már nyugodt szívvel helyezhetjük a többi szerves hulladékhoz. A dión kívül nehezen bomlik le még a platánfák és a gesztenye levelei is, ennek ellenére ezek is bekerülhetnek a komposztálóba. Ne helyezzük ki a déligyümölcsök héját sem a kis zöldhulladék gyűjtő helyünkre, mert ezeket rothadás gátló anyagokkal kezelik. Nem ajánlott továbbá azon gyomnövények rádobálása sem, amelyek már a virágzás fázisában vannak, mert a bennük található magok a következő évben vidáman kifejlődhetnek kertünkben.

Figyeljünk arra, hogy a zöldtrágya gyűjtője jól szellőző és napfénytől kellően átitatott legyen, legalkalmasabb erre a célra, ha valamilyen rácsos szerkezetű tárolót használunk, így egyrészt könnyebb átforgatni a zöld javakat 2 havonta, illetve az esővíz is könnyebben át tud rajta jutni, mint zárt társain. Vannak kifejezetten erre a célra készített komposztáló tartályok is, ezek felfelé szűkülnek, a tetejük jól zárható, műanyagból készülnek, optimálisak a benne zajló folyamatok szép csöndben történő tevékenységéhez.

Nagyon fontos ezen kívül, hogy az érett komposzt eléréséhez a növényi zöldhulladékot aktívan locsolni kell, ugyanis az erjesztésért és lebomlási folyamatokért felelős baktériumok és gombák csak nedves közegben fogják kifejteni hatásukat. Emellett havonta, kéthavonta forgassuk át a benne található növényi részeket, hogy nehogy befülledjen.  s anaerob tevékenységbe (akár penészesedésbe) kezdjen. Érdemes minél apróbb darabokra vágni bele pl. az ágakat, így gyorsul a lebomlás folyamata. Mielőtt felhasználjuk ősz végén a talajba való bedolgozáshoz, előtte mindenképpen szánjunk még egy kis időt arra, hogy a kész komposzt anyagot átrostáljuk nagy lukú rostán. Így tudjuk ellenőrizni, hogy kellően porhanyós e, ami pedig nem megy át a rostán (nagyobb növényi részek, ágdarabok), azokat válasszuk külön és helyezzük vissza a komposztáló tartályba, mert a jelek szerint még időt kell adni nekik, hogy teljesen le tudjanak bomlani!

Mindenkinek jó biokertészkedést kívánok! Élvezzük ki munkánk gyümölcsét!

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

 

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!