A gyógyító varjúháj

hirdetes

A Rhodiola rosea (magyarul Illatos varjúháj, rózsagyökér vagy aranygyökér) sokak által egyáltalán nem ismert gyógynövény és dísznövény is egyben, ami azért szomorú, mert kiváló gyógyhatásai mellett egy igen mutatós virágzó szukkulens évelőről van szó. Sárga színű, bogernyő virágzata júniustól augusztusig nyílik.

A hím virágok sárgás pirosas árnyalatúak, a virágzási időszak alatt nagyobbak a női virágoknál és feltűnőbbek is. A hím virágokkal rendelkező növények tömöttebbek, mint a női egyedek. Nevét onnan kapta, hogy rhizómáját (gyöktörzsét) megvágva rózsa illatot áraszt. Az ősz közeledtével levelei és szárai elszáradnak, majd kora tavasszal a rhizómán található rügyekből hajt ki újra. Levelei húsosak, kerek-tojásdadtól a hosszúkás formáig fordulnak elő, színük többnyire a haragoszöldtől az azúrkékig terjed.

Az extrém környezeti és szélsőséges természeti viszonyok elviselésében, növény fiziológusok szerint a gyökerében termelődő hatóanyagok teszik alkalmassá. Hiszen termőhelyein (Délnyugat – Kína, Himalája, de Közép- és Észak-Ázsiában az Altaj hegységtől Mongólián keresztül Szibéria számos területéig megtalálhatóak) a növénynek el kell viselnie az akár 6-7 hónapig tartó hó borítást, a -30, esetleg -40 °C-os téli fagyokat és a nyári 30-35 °C-os meleget is.

Gyógyhatása már több mint 2000 éve ismert, ugyanis még Dioscorides, görög orvos jegyezte fel elsőként orvosi alkalmazhatóságát időszámításunk előtt 77-ben. Már a vikingek is használták fizikai erőnlétük és állóképességük fokozására. Sara Hedman svéd kutató gyűjtötte össze a növénnyel kapcsolatos népgyógyászati ismereteket. Leírta, hogy az ókorban a rómaiak vásznak festésére, a görögök a fáradság leküzdésére, a vikingek pedig a csatákra való felkészülésen túl másnaposság ellen is fogyasztották.

A kutatási eredmények alapján a növény kivonatát az űrhajósokon kívül az élsportolók teljesítő képességének növelésére, valamint a politikai életben fontos tisztet betöltöttek szellemi- és fizikai állapotának javítására is fordították.

A rózsagyökér gyökeréből és föld feletti részeiből 28 féle vegyületet izoláltak. A gyökerek több biológiailag is aktív anyagot tartalmaznak, többek között szerves savakat, flavonoidokat, tanninokat és fenolos glikozidokat. A rózsagyökér hatóanyagok szempontjából legfontosabb része a rhizómája. Megtalálhatóak benne esszenciális olajok, zsírok, viaszok, glikozidok, szerves savak, mint az oxálsav, citromsav, almasav és borostyánkősav valamint fenolos tanninok és fehérjék.

Elsősorban gyökerét használják teaként a szervezet általános ellenállóképességének javítására és a kedélyállapot, szellemi teljesítmény fokozására, a stressz káros hatásainak csökkentésére. Levelét virágát salátaként használják fel.

A Rhodiola rosea népi gyógyászatban betöltött szerepe igen széleskörű. Kezelték vele a fáradság, depresszió, vérzékenység, idegrendszeri betegségek tüneteit, használták magaslati betegségek orvoslására, a fizikai állóképesség növelésére, valamint a hosszú élet fenntartására is. A szibériai falvakban a házasulandó párok egészséges utódok nemzéséért is fogyasztották kivonatát. Német kutatók szerint hatásos gyulladások csökkentésére, aranyér kezelésére. Norvégiában a hajhullás megakadályozására, tüdőgyulladásra, égési sebekre és skorbut ellen is használták. Grönlandon, Észak-Amerikában, valamint Alaszkában, az ott élő őslakosok élelmiszerként alkalmazták a növény gyökerét és leveleit.

Emellett a modern orvoslásban is igen nagy szerephez jutott, ugyanis megfigyelték azt a képességét, hogy képes fokozni a különböző kémiai, biológiai és fizikai stresszorokkal szembeni ellenállóságot. Egészségesen is gyakran alkalmazzák élénkítő és erősítő szerként fáradság és stressz kezelésére, de használják még heveny májmérgezés esetén és a műtétek utáni felépülés gyorsítására is.

 

Bordás Melinda

„Kert…szívvel. Kert…ésszel.”

 

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!

Az email címed nem lesz látható.




Biztonsági megerősítés *