A fekete és fehér eperfa

A múlt század közepi Alföldön nem volt olyan kisbirtok, melynek udvarán ne állott volna eperfa. Gyümölcse kitűnő nyári csemege volt nemcsak a háziállatoknak, hanem a gyerekeknek is. A ráérő idősebbek pedig bort készítettek belőle. Afganisztánban nyersen és szárítva lisztté őrölve napjainkban is mindennapi táplálék. Az eperfák értékes termései karotint, rutint, cukrot, szerves savat, ásványi anyagokat, pektint tartalmaznak. Útjaink mentén elvadulva elsősorban az apró termésű, selyemhernyó-tenyésztésre ültetett és elvadult fehér eperfával találkozhatunk, de a még megmaradt alföldi tanyákon ezeknél sokkal ízletesebb és nagyobb méretű (5-6 cm), fekete, fehér és rózsaszínes termésű változatok is fellelhetők. Érdemes lenne ezek összegyűjtését valakinek felvállalni.  Az eperfa napfény-, és melegigényes növény, kedveli a mélyrétegű, tápanyagban gazdag talajokat.

A fehér eperfa június-júliusban hozza fehér, ritkábban fekete vagy rózsás árnyalatú, mézédes termését. Ezt leginkább nyersen fogyasztják, de pálinkát is lehet belőle főzni. A sokkal népszerűbb fekete faeper később, nyár végén érik, belőle befőttet, gyümölcslevet vagy eperbort készíthetünk.

Legyél az első hozzászóló!

Küldj üzenetet!